Péter mindig is óvatos ember volt. Szorgalmasan dolgozott, és bár nem élt nagy lábon, minden hónap végén maradt egy kis pénze, amit mindig ugyanoda tett: a bankba. „Legalább biztonságban van” – gondolta magában.

Évek teltek el, és Péter elégedetten figyelte, ahogy a számláján lassan gyűlik a pénz. Egy nap, amikor egy régi barátjával, Gáborral találkozott, meglepődve hallotta, hogy Gábor ugyanannyi pénzből sokkal többet hozott ki.

– Te mit csináltál másképp? – kérdezte Péter.

Gábor elmosolyodott. – Nem hagytam a bankban porosodni a pénzem. Befektettem.

Péter hitetlenkedve nézett rá. – De hát a bankban is kamatozik!

– Hát… mennyit kaptál kamatként tavaly? – kérdezte Gábor.

Péter gyorsan megnézte a bankszámláját. – Alig pár ezer forintot… kevesebb, mint 2%-ot.

Gábor bólintott. – És mennyit vesztettél az infláció miatt? A többszörösét.

Péter elhallgatott. Nem számolt utána, de érezte, hogy az árak sokkal gyorsabban emelkedtek, mint ahogy a pénze nőtt.

– Ha csak egy részét okosabb helyre teszed, akár évi 18-20%-ot is kereshettél volna. És az infláció nem ette volna meg a megtakarításod értékét.

Péter ekkor döbbent rá, hogy a banki számláján tartott pénz valójában folyamatosan veszít az értékéből. A „csalóka biztonság” ára az volt, hogy a pénze észrevétlenül elolvadt.